Kezdődik a tanév, és ahogy látom a tanárok a státusztörvény ellenére sem mondtak fel tömegesen. Az én szimpátiám eddig tartott feléjük, aki ezek után marad, megérdemli azt, hogy nap, mint nap rommá alázza őt a kormány.
Van nagyjából 166 ezer tanár az országban, miközben „mindössze” 745 tanári állást hirdetnek. Ez elenyésző, a többség maradt és dolgozni fog.
Tegyék, az ő döntésük, innentől kezdve viszont nem kell ám a sírás-rívás, meg az ülősztrájk, meg a közös éneklés se. Akinek volt töke, az elment, aki ezek után ott maradt, az tanítson és dolgozzon.
Látva a szülők és a nagyszülők teljesen beletörődős reakcióját, az is nyilvánvaló, hogy nekik is jó ez így. Dödönkét lehet vinni reggel a megőrzőbe, és bár Dödönke teljesen hülye lesz, mire kikerül onnan, abszolút nem fog versenyképes tudást szerezni, mindez teljesen egyértelműen nem zavarja a szülőket és a nagyszülőket, mert én sehol nem láttam az oktatásért és a pedagógusokért tüntető embereket.
Jó ez így, jó ez így a tanároknak, jó ez így a szülőknek, egyedül a Dödönkéket sajnálom, akik haszontalanul fogják tölteni a következő éveiket, olyan tudást fognak beléjük verni, amit a munkaerőpiacon nem fognak tudni kamatoztatni, és végtelenül le fognak maradni az európai versenytársaikhoz képest.
Sebaj, talán a Fülöp-szigetekről érkezőknél jobbak lesznek, ha majd pályázni kell az akkumulátorgyárba biorobotnak.
A közöny, a „jóvanazúgy”, a „mindenmindegy”, a „maradjunkcsöndbeésnemleszbajunk” társadalma ez.
És mindenki pontosan azt kapja, amit érdemel.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
